A buta paraszt? - Mit is jelentett régen parasztnak lenni, - és most mit jelent? - A parasztság eltűnésének az okai

A buta paraszt? - Ki és mi a paraszt? - Mit is jelentett régen parasztnak lenni, - és most mit jelent? - A parasztság eltűnésének és az eltüntetésének az okai.

Tudod, az a "buta paraszt" állatot nevelt, tenyésztett és nemesített. Minden hazai tájegységnek megvolt a rá jellemző állatállománya, ami követte a helyi adottságokat, úgymint növényzet, csapadék, talajviszonyok és mindenkori hőmérséklet. Ez így kimerít vagy kettő egyetemi diplomát!

Érdekességként.: - A magyar tarka szarvasmarhának ötven éve még 12 tájfajtáját tartották nyilván, - mára már csak a magyar tarkát ismeri a szakirodalom. Tehát amit ez a "buta paraszt" több száz év szorgalmas nemesítő tevékenységével létrehozott, azt a te tanult embered felelőtlen összevissza keresztező tevékenységgel mára teljesen tönkretette!

Az a "buta paraszt" ez mellett gabona és zöldségnövényt, - továbbá gyümölcsöt termesztett, nemesített. Ezeket a gyümölcsöket például nem kellett permetezni és jól tárolhatók voltak, - míg a mai okos professzorok által újított növények, úgynevezett növényvédelem nélkül nem hoznak termést, mert elviszik a betegségek, továbbá /gyümölcseik/ hűtőház nélkül szinte azonnal tönkremennek. - Szóval a '"buta parasztnak" itt is kioszthatsz néhány egyetemi diplomát: növénytermesztő, növényorvos, nemesítő, kertész, stb-stb-stb. - Bizony ám!

Ez a "buta paraszt" ezen kívül még gazdálkodni is tudott a terméssel, egyik évről a másikra meg kellett terveznie, hogy a leendő termésből megéljenek, továbbá tartalékot kellett képeznie. - Az állatállomány ellátására is kellett gondolnia és ami a legfontosabb, megfelelő minőségű és mennyiségű vetőmagról kellett gondoskodnia, hogy a jövő évben mindezt újra megtehesse. - Nos ezért jár egy közgazdász diploma és egy raktározási, raktárkezelési, logisztikai végzettség is. - Úgy ám!

De itt még nincs vége, az állatok levágása, feldolgozása, tartósítása és a hús modern eszközök nélküli tárolása, a növények tárolása, feldolgozása, még egy hentes szakmunkás bizonyítványt, további konzervipari ismereteket is feltételez, - és legalább egy élelmiszeripari technikusi bizonyítvány kiosztását is megköveteli. - Ez is biztos!

Az állatokkal folyamatosan fellépő betegségeket is gyógyítani kellett. - Egy személyes élménye "valakinek": - "Kisgyermekként láttam, hogy az egyik tehén benyelt egy almát, ami rögtön megakadt a torkán és ezért fuldoklott. Az állatorvos azt tanácsolta, hogy metsszék el a nyakát és mérjék ki az állatot, mert menthetetlen. - Nos, az egyik öreg tanulatlan "buta paraszt" amikor ezt meghallotta, megfogta a Dr. úr gallérját és kivágta az istállóból. Kért egy kicsi kést, benyúlt az állat szájába és szétvágta az almát. Ez a tehén utána még számtalan borjút ellett." - Tehát a "buta parasztnak" jár egy állatorvosi diploma is!

De régen csak nagyon indokolt esetben fordult emberorvoshoz is, ma ilyenkor már megyünk kórházba, mert a kisebb betegségeket odahaza kezelte, otthon szült, a kertben megtermelte /vagy a környéken begyűjtötte/ a gyógynövényeket. Szinte minden faluban volt egy bába, vagy egy javasember, javasasszony, aki gyógyított embert és állatot egyaránt. Tehát jár egy orvosi és egy gyógyszerészi diploma is ennek a "buta parasztnak". - Jár is!

Saját maguk készítették a mosó, mosdó, mosogatószerüket, ruha, fa, falfestékeiket. - Talán ez megér egy vegyészmérnöki diplomát?

Fiatal házasoknak, ha nem örököltek, pénzük sem volt a mesteremberekre, akkor a rokonság felépített egy házat. - Hopp: építészmérnök, kőműves, téglakészítő, (vályogvető) ács, tetőfedő szakmák kerestetnek. - Ma, ha valaki megtanulja a vályogvetést és a nádazás mesterségét, akkor művész úrnak szólíttatja magát és mutogatják a TV-ben, mint valami nagy tudású csodabogarat.

Igen, ott lent, az a legkisebb, az én vagyok. Felettem balra; anyu és a kőműves apu, - aztán az ifjú Istenits Rezső, aki szintén kőműves, ő az édesapám bátyja, - majd a csói mama és a csói papa, akik pont egymás felé néznek, - és előtérben az egyetlenegy állandó cigarettázó, a kiszsidányi nagypapám, Istenits Rezső, a "főkőműves".

Gyermekkoromban a kiszsidányi nagymamám - (A "Dédi". - Itt majd alább a képen középen, szemüvegben és tányérral a kezében.) - a "kenderfődön - (háztáji földön) - felnézett az égre, (Nem az órájára, azt csak ünnepkor a templomba hordta.) - és mondta, mennyi az idő. - Drága kisfiam, - Péter, szedd össze a katonáidat és pakold bele a répaleveleket a talicskába és menjünk haza, mert eljött a főzés ideje. - Én meg vígan toltam a répalevelekkel és friss zöldségekkel teli talicskát hazafele. - A répaleveleket a tyúkoknak átszórtam, a zöldségeket meg a mama ebédre megfőzte. Olyan finom borsólevest, mint akkor, azóta sem ettem, - (Pedig őtőle sokat tanultam a főzést.) - mert az "igazi" volt.

Régen az öreg paraszt ránézett az égre és mondta: - most kell vetni, most aratni, most kaszálni, most haza kell hajtani az állatot, most sietni kell, mert jön az eső, a jég, vagy a hó. - Napszaktól függetlenül, arra van észak, arra dél és hogy mennyi az idő. Tehát ennek a 'buta parasztnak' jár egy csillagász és egy meteorológus diploma is! - Ez is jár!

Míg napjainkban magukat művészeknek, celebeknek szólíttató emberek tucatjaival van teli a média, addig ezeket az embereket száz évvel korábban a legutolsó csárdából is elhajtották volna a zenészek, mint csepűrágó, tehetségtelen kontárokat! Ugyanis zeneművészeti főiskola nélkül is csodálatos zenészei voltak a vidéknek, akik nem gőgösen pöffeszkedtek, hanem szolgálták a művészetükkel a népet. Népünk zeneiségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a kétszázezer népdal, ami kinyomtatva is megtalálható, az olyan valóban tehetséges és elkötelezett művészeknek köszönhető, mint Kodály Zoltán. De soha ne felejtsük, ezek a remekművek a nép ajkán keletkeztek! - Az volt az igazi "magyar virtus", pedzed már?

De tudod, - ha "a most a tanultak valamelyike" elvégzi a képzőművészeti főiskolát, - és az ott elsajátított tudásával a kétszáz évvel korábban élt, férjhez menni szándékozó tizenhét éves "buta" parasztlány kelengyéjének csupán tizedrészét képes megcsinálni, akkor már művésznek nevezi magát, - saját stílusirányzatot indít, a saját, sokszor teljesen használhatatlan kreálmányait, a divatbemutatók kifutóira viszi.

Mondd, hol itt az igazság?

Mondd, - összeszámoltad, hogy hány diplomát és különböző végzettséget kellene szétosztanod minden egyes "buta paraszt" között, akiket te leszólsz, míg a te tanult, művelt /embered/ csupán egyetlen tudományágban jeleskedik? Feltéve, ha tényleg jeleskedik és nem valami kókler, aki csak azért kapott valami tudományos címet, mert a családba tartozik és összehoztak neki is egyet, mert ugye "ő is megérdemli".

Tudod, az a 'buta paraszt', aki nem járt iskolába, kisgyermekkorától járta az élet iskoláját a nap huszonnégy órájában, és mindent eltanult az öregektől. Így amikor Ő maga is öregember lett, többet tudott, mint száz egyetemi professzor, akik egymásnak jól hangzó titulusokat osztogatnak a felületes tudásukra és lenéznek mindenkit, akiknek nem jutott az ő szedett-vedett címeikből. Mert nem tartoznak az ő köreikbe! - Ezek után, ugye elhiszed nekem, hogy a te "tanult /embered/", aki a tudását az én "buta parasztomtól" tanulta (lopta), - sok ezerszer többel tartozik az én népemnek, mint amivel bármelyik magyar tartozna neki, vagy neked?" - Ezen gondolkodj el.

"Sokat gondolok magára, szeretettel csókjaim küldöm, Lajos"

A parasztság eltűnésének és eltüntetésének okai

A parasztok, a volt kommunista diktatúra, - és még sokszor a mai társadalom egyes rétegeinek is a nemkívánatos elemei. - Ezért is lett a paraszti réteg "jó szovjet mintára" tönkretéve, az elmúlt átkos rendszer éveiben. - Hiszen a paraszt önellátó és ezért a falusi háztartás nagyon sokrétű volt. Szinte mindenhez értettek, nem vásároltak túl sokat a boltokban. Hát ez is baj volt.

Megtermelte magának az ételt, italt, a bort, a pálinkát, stb.-stb.-stb. Még a házát is saját maga építette. Az asszonyok tudtak szőni, fonni, ruhát varrni, ismerték a gyógynövényeket. Nem szerettek orvoshoz járni.

A krumplibogarat kézzel szedték le a növényről, (Még én is.) nem használtak vegyszert. Szüleim mondták, hogy az ő gyerekkorukba csak pár dologért jártak a boltba, - (mert más minden megvolt otthon, ami kellett) - de nem is lehetett ott sok mindent kapni, mert szinte nem volt soha semmi. Ha mégis menni kellett valamiért, mindig hosszú sorokban kellett várni. - Édesapám mesélte, mikor kisgyermekként húsért küldték Csepregbe, - ott az öregasszonyok kilökték, kitaszigálták a sorból és lehajtott fejjel kulloghatott haza Németzsidányba. (Akkor még így nevezték a svábok lakta, mostani Kiszsidányt.) - Amikor mégis bejutott az üzletbe, akkor meg csak protekcióval, "pult alól" kapta csak meg az árút. - Ilyen idők jártak akkor. - A mostaniak, - a mostani gyerekek meg a bőség zavarától, azt sem tudják már, hogy fiúk-e vagy lányok, úgy elkényelmesedett ez a világ.

Nem voltak bűnözők, erkölcsös életet éltek, a lopás szégyen volt, ezért jogászokra meg ügyvédekre sem volt szükségük. Egy kézfogás volt az "üzlet", az adott szó szent volt. Nem szerették a mellébeszélést, a hazudozást. Nagy és jó erős összetartó családokban éltek, jó sok testvérrel akik támogatták egymást jóban-rosszban. - Helyettük panel lakó főiskolás és egyetemista társadalmat hoztak létre, ahol az ember még egy paradicsomot sem tud megtermelni. Még kertje sincsen, üres a kamrája, nincs mit enni, ezért (is) kénytelen dolgozni járni. És ami a lényeg, - jó sokat vásároljon, mindent vegyen meg, még azt is ami nem kell. Csak sokat fogyasszon és még többet vásároljon, ez a lényeg. (Fogyasztói társadalom.) Mivel semmihez sem ért, ezért így mindent meg kell vennie ami az életben maradáshoz szükséges. Ezért kezdték a paraszt szót pejoratív értelemben használni mivel le akarták járatni ezt az életmódot, mivel ez nem szolgálta az ő érdekeiket. - Ahhoz, hogy a mai modern fogyasztói társadalom létrejöhessen, először is szét kellett verni az önellátó és valódi értelmes tudással rendelkező paraszti réteget. - A TSZ szervezésekkor, az agitátorok, a kommunista szolgák, - addig ütötték az ajtót és addig tiportak a sáros, vagy havas csizmájukkal a paraszt portáján, - míg a szegény paraszt alá nem írta a beleegyező okiratot. - Ezek után amije volt, az minden ment bele a "közösbe". - Vitték a lovakat, teheneket, földeket, magas erdőket, - és Ő csak egy kis háztáji földet tarthatott meg. - Ekkor a szegény paraszt bizony úgy érezte, hogy kisemmizték.

(Édesapámtól tudom, hogy évtizedekkel a kisemmizések után, egy volt kommunista bérszolga mesélte neki, hogy ő volt az egyik, aki Nemescsóban is járt. - Ezt vallotta: - "Az a kislány mindig nagyon sírt mikor mi megjelentünk". - Az a kislány az én leendő édesanyám volt.)

Lassanként kivették a gyerekeket a családi gazdaságból és elküldték őket a kötelező elemibe, - akik azután a tudást a szüleiktől már nem tudták átvenni. - Az iskolában pedig alternatív dolgokat is kezdtek tanítani, kiváltképp mostanában, - és így tették és teszik függővé a mai embereket.

Később, a rendszerváltás után, mikor a kárpótlási törvényt, - az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk miatt hatályba helyezték, - akkor, - már aki megérte, az kárpótlásban részesülhetett. Továbbá, bővebben: - "A törvények értelmében az 1939 májusától az 1990. évi rendszerváltozásig a magyar állampolgárokat, valamint a kárt elszenvedett, de 1990. december 30-án életvitelszerűen Magyarországon élt külföldi állampolgárokat a tulajdonukban az állam által igazságtalanul okozott károkért a törvények értelmében kárpótlás illette meg." - Az egyetlen örökösnek, az édesanyámnak kellett bizonygatnia, hogy már-pediglen az a föld a miénk volt, ott volt, de nem is akkora volt, - ez és ez a nevezetű erdő meg ott volt-itt volt és nem ekkora, hanem akkora volt, - és még sorolhatnánk a sok fejfájást elindító huzavonákat. - Lényeg a lényegben, hogy régen, egy mozdulattal elvettek, eltöröltek mindent, - édesanyámnak meg bizonygatnia kellett a tulajdonait. Abnormális egy helyzet volt, - úgy, hogy szegény édesapja, Perger Ernő az én nemescsói nagypapám, már korán, 1976-ban meghalt és a fiatal lánya, az édesanyám meg nem tudhatott mindenről. Így, bizonygatni a tulajdonjogokat elég nehéz volt, mert sehol sem voltak lejegyezve, - legalább is ezt édesanyám nem tudta, csak a családból, hallomás, illetve gyermekkori emlékezetből ismerte amit ismert. - A volt kommunista káderek, a TSZ igazgatók, a további vezetők és a TSZ irodisták egytől-egyig NEM segítettek, - kihasználták ezt a kapóra jött (Jó.) helyzetet és magukhoz kaparintották az ilyen "bizonytalan" és szerencsétlenek földjeit, erdőit, javait, - és ebből a mesterkedésekből gazdagodtak meg igazán. - A mai napig vígan élnek, már akik még élnek közülük. - Ha már nem is ők, hanem az utódaik és leszármazottaik bizony virulnak, gazdagodnak, mások régi, elkobzott tulajdonaiból.

Ezért, a fentiek miatt, a parasztság, - még a mai napig sem tudott igazán magához-térni ebből a súlyos letargiából, - ami, bizony még most is kísérti őket. - Ez a megbántott, kisemmizett paraszti réteg sohasem felejt.

A mai napig csúfolják őket a nagyvárosiak, főleg a Pestiek, hogy buták, ostobák és műveletlenek. - Hogy honnan veszem ezt? - Elég "felmenni az internetre" és kinyitni a legnagyobb közösségi oldalt, aminek számtalan (Balos.) politikai oldalai tele vannak az ilyen gyűlölködésekkel; - "Buta paraszt fidessnyikek!"

Megjegyzem még, hogy a régi józan parasztsággal, sohasem szabad összekeverni, a mai, teljesen gépesített műtrágyás gazdákat, - akik csak a minél több profit érdekében ténykednek. - Ők már messze nem az ősi parasztság hitvallása szerint élnek és dolgoznak.

Véleményem szerint, vissza kellene térni, a régi nemes értékekhez és igaz hagyományokhoz, - ahol a család volt a szent és a föld volt a minden. - Nem szabadna követni a beteges nyugati új-hullámos gendereket, - beteg fertőzéseket, - mert az csak öl, butít és nyomorba dönt. - Mindenki legyen a földjén a maga ura, - ne idegen haszonlesők prédája legyünk, ne azok parancsoljanak. - Mi már megszenvedtük a múltat és jövendőt.

Ha bárki is kételkedik a fenti írásokban, - bizony azt megteheti, - hisz joga van hozzá, - de az igazságot soha senki sem törölheti el.

Zárásként.: - A törvényeimhez bizony hű leszek; - Nekem a legfontosabb dolog az életemben, - mindig a család lesz !!!

ISTENITS PÉTER VILMOS